Oké, úgy szép az élet, ha zajlik. de basszameg ennyire?!
Múlt hétfőn még béke nyugalom honolt (legalább a magánéletemben). Aztán Amerikábóljöttem gondolt egyet, és inkább Bécsbementem lesz a jövő hónaptól. Ezt szerdáról csütörtökre eldöntve, úgy hogy sírás, rívás, toporzékolás, fenyegetőzés sem hatotta meg.
Ő menni Bécs, szállítani áru. (pont). Lenni ez jó. (pont)
Hogy én nem beszélek egy mukkot sem németül, szerződésem van, két hete iratkoztam be suliba, nem gond.
Folyománya: lelkesen visszaszoktam a dohányzásra, a csokoládéra, és minden éjjel zombikkal harcolok (kivéve mikor részeg idiótákkal, de az eddig is megszokott volt).
