Eltekertünk Mártélyra.
Odafele még egy átlagos strand túrának tűnt, de visszafelé utolért a szokásos formánk.
Úgy kezdődött, hogy jólszocializált, tyúkszaros életéhez ragaszkodó bringásként nem akarózott sötétben tekerni a 47-sen (lásd még: nagy forgalom, útmenti keresztek, nyomvályú, bicikliút hiánya.) Így az a nagyszerű ötletünk támadt, hogy mutat a GPS egy másik utat, amit meg kéne próbálni. (Bár a rövidebbik út legutóbb kukoricást, és földutat jelentett...khm. )
Nos, négy számjegyű út ellenére viszonylag jó minőségű aszfaltot találtunk. Ugyan halványan motoszkált bennem a gondolat, hogy mintha Tápénál komp lenne csak...de Amerikábóljöttem megnyugtatott, hogy a rendszer nem mutat fizetős utakat, legyek optimista, meg egyébként is lesz ott híd... Nem volt. Ahogy éjfélkor komp sem.
Összeült a válságstáb: Sajnos sem az úszás, sem a ladik ellopása sem tűnt működő megoldásnak. Mivel félóra alatt sem bírtuk meggyőzni az univerzum erőit, hogy küldjenek csónakot, így maradt hogy visszafordultunk. Éhesen, szomjasan, fázva, két lemerülőben lévő mobillal.
Mint átkelési lehetőség, elsősorban az M43 Tisza hídja jött szóba, azonban ez gyanúsan qrvára tilos dolog. A másik verzió, hogy vissza Algyőre és ott a 47-esen, ami elvileg nem tilos, de messze van, és nem valószínű, hogy az eltelt pár órában biztonságosabb lett. Ezen a ponton parázs vita bontakozott ki köztünk, hogy pontosan melyik baromságot kövessük el, és mégis melyikünk ötlete volt ez az egész.
Végül elindultunk az autópálya melletti szervizúton. Majd megszűnt a szervizút lenni. Átmásztunk. Kb. 2km-t tekertünk a korláton túli füves részen, mikor az is elfogyott. Maradt a leállósáv, amit nem igazán éreztem biztonságosnak, még a rajtunk található díszkivilágítás és gigantikus fényvisszaverő mennyiség ellenére sem.
Újabb 2 km tekerés után, a várva várt lejárótól nem messze, egyszerre nagy fényesség támadt, majd mellénk húzódott egy rendőrautó. (Avagy: Huba, Szameg). Kiszállnak a rendőrök, ilyen mi-a-repedt-herét-keresnek-az-autópályán-hajnali-kettőkor-biciklivel fejjel, majd nekünk szegezi a kérdést repedthere nélkül.
Erre annyit tudtam mondani, hogy
- Biztos úr kérem, eltévedtünk.
- Azt gondolom tudják, hogy az autópályán tilos kerékpározni?! És ez azért elég felismerhetően az.
- Hát, túl veszélyesnek tűnt a 47-sen tekerni. Mivel a GPS mutatott egy másik utat, gondoltuk kerülünk. De nem volt híd, és ez a legközelebbi átkelési lehetőség. És mivel merül a telefon, így lassan azt sem fogjuk tudni hol vagyunk (AJ:- És a vizünk is elfogyott), hullafáradtak vagyunk, meg meleg ruha sincs nálunk
Itt elkérte a személyinket, és bevonultak a kocsiba tanácskozni. Én meg azon gondolkodtam, hogy ha van pokróc és kaja, tulajdonképp szívesen alszom a fogdában. Csak a bicóval csináljanak valamit.
Kb. 5 perc után megjelent az egyik, és a kezünkbe nyomott egy üveg vizet.
Kicsit később megjelent mindkettő, és hozták a verdiktet:
- Autópályán biciklizni szabálysértés. A helyszíni bírság kb 15-30 ezer forint. Ha feljelentést teszünk még több.
- Nálam egy tízes, ha van. AJ: Kártyával fizethetünk?
- Mindenesetre nem akar kibaszni senkivel, úgyhogy azt ajánlaná, hogy kezdjünk el tekerni kb, 40km/h-val az első lehajtó felé. És többet ne halljon felőlünk.
Így történt, hogy az utolsó kilométeren rendőri biztosítással haladtunk...
Összességében levonható a következtetés, hogy esetünkben a fejenkénti X hülye ötlet, ha összeeresztenek, nem 2X, hanem X négyzet hülyeség elkövetését eredményezi. Meg hogy Ájlávjard.
